Építészként Stockholmban

Nos, az én történetem, azt hiszem, sokkal könnyebben indult mint a többségé. 2011-ben végeztem építészként a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen és gondoltam szükségem lenne némi külföldi tapasztalatra ahhoz, hogy legyen egy kis rálátásom a szakmára. Azaz a szakma azon részére hogy hogyan csináljuk, és hogyan kéne csinálni. Országpreferenciám nem igazán volt, de mivel az angolom már akkor utcahosszal előzte a németemet, így csak olyan ország jöhetett szóba, ahol ezt tudtam kamatoztatni. (Ti. német nyelvterületen nehezebb az angollal elhelyezkedni, Anglia pedig nagyon esős nekem.) Végül emiatt és más személyes okok miatt Stockholm lett a választás.

Stockholm reggeli fényei

Először regisztráltam az EURES nevű európai munkaközvetítő oldalra, ahol voltak is stockholmi munkák fenn, de jellemzően svéd nyelven, ezért nem igazán működött ez az irány. Így elkezdtem inkább emaileket küldeni a legnagyobb cégektől kezdve a legkisebb irodákig. Itt jött képbe az első nagy szerencsém és tulajdonképp a legnagyobb. Ugyanis még talán 50 emailnél sem jártam, amikor válaszolt egy „közepes” méretű cég, hogy mikor tudnék bejönni állásinterjúra. Volt egy hónapom kicsit ráfeküdni az angolra, kiutaztam, sikeres volt az interjú, két napra rá fel voltam véve. Ez 2012 márciusában volt és augusztus 20-i kezdéssel kaptam meg a szerződésem. Ez volt a második nagy szerencsém, ugyanis ha ennyire előre megvan a munkaszerződés, akkor a bevándorlási hivatalos, adóhivatalos és sóhivatalos ügyintézések sokkal zökkenőmentesebbek. Illetve az ember le tudja rendezni itthoni ügyeit is.

Az csak az állásinterjún derült ki számomra, hogy Közép-Európából gyakorlatilag nincs kollégája az irodának, de nemrégiben megnyerték Skandinávia legnagyobb bevásárlóközpontjának a kiviteli terveit, és éppen Archicad-del, a magyar fejlesztésű tervezőprogrammal dolgoznak.  A projekt miatt a belépésemkor 24 fős iroda idén tavaszra már 55 fősre hízott, így közepesből mondhatni naggyá vált az ottlétem alatt. Az első hetek elég nehezen indultak, bár angolul beszéltek velem, de az értekezletek svédül voltak, és bár a tervezőprogram angol volt, de a tervfeliratok mind svédül. Így alakult, hogy az első svéd szavam a köszönés után a „väggbalk” lett, ami amúgy üvegfaltartó gerendát jelent. 🙂 Az az érdekes helyzet alakult ki, hogy másfél év után szelektíven értettem meg a svédet. Ha olyan dologról volt szó, ami engem is érint és részt vettem benne, akkor már a tárgyalásokon is tudtam miről van szó, és csak ritkán kellett angolul elismételni, viszont ha más dolgokra terelődött a beszéd, akkor beütött a teljes képzavar. Körülbelül két hónappal a kezdésem után érkezett egy magyar kollégám, akivel nagyon jó barátok lettünk az ott töltött idő alatt. Egészen más hangulatúvá varázsolta a környezetet, hogy beszélgethettem az anyanyelvemen, ráadásul úgy tűnt a kollégák is bírnak minket. Elég hamar elterjedt, hogy az Archicad-et az anyatejjel szívtuk magunkba, és sűrűn kaptunk megoldandó problémákat, amit meg is tudtunk oldani, lévén mi a Műegyetemen tanultuk a programot, nem Youtube-ról.

Emporia shopping center, Malmö

A munkakörülményekről talán annyit, hogy soha ilyen előzékeny vezetőséggel nem találkoztam, a munka pedig brutálisan jól szervezett volt. Mondjuk egy 300 ezer négyzetméteres épületnél ez szükséges is, de néha már tényleg az volt az érzésem hogy átestek a ló túloldalára. Az éves 25 szabadnap elég jónak mondható (ez korfüggetlen, egy fiatalnak is szüksége van a szabadságra), emellett van a „flextid” nevű rugalmas munkaidő, illetve a túlóra, amikkel lehetett gyűjtögetni még szabadidőt. Ezzel a módszerrel akár egy hetes szabadságot is össze lehetett csúsztatni, persze meg kellett beszélni a főnökséggel, hogy mikor fér bele az ütemtervbe egy szabadságolás. Ezen kívül minden évben elutazik az iroda valahová. Első évben Malmöbe repültünk egy hasonló bevásárlóközpontot megnézni, idén pedig Düsseldorfba. Ezek az utazások valahogy összekovácsolják az iroda dolgozóit és a főnökség is a csapattal tart. Kimutatják, hogy a dolgozó mennyire fontos és értékes tagja a cégnek és mindenféle klassz programot szerveznek, még Michelin-csillagos étterembe is elvittek minket.

Mindent összevetve az én tapasztalatom nagyon jó, sőt beszélgetve más építészekkel valószínűleg szerencsésebb is voltam az átlagnál. Mivel azonban soha nem is terveztem kinn letelepedni, egy nagy kalandként tekintettem az útra és 2 év után hazaköltöztem. Mindenesetre nagyon hasznos és produktív időszak volt ez az életemben, és örülök, hogy belevágtam.

Gábor